Sziasztok!

Zajlik az élet a bentlakásba, egyik nap után jön a másik. Esténként mikor nincs, már senkinek órája össze vagyunk ülve, beszélgetünk, játszunk, szivarozunk, megbeszéljük az a napi történéseket, ha valami pletykát hallunk, akkor gyorsan tovább adjuk, esetleg itt-ott kikerekítjük. Úgy élünk a kollégiumban, mint egy kis faluban, szinte mindenki ismer mindenkit, van, aki jól jön ki az emberekkel, van, aki nem találja a helyét.

Nem rég (egész pontosan még akkor, amikor elegek voltak napközben) történt valami, ami mindenkiben közös volt, mégpedig egy kis incidens, vagy nem is tudom, minek nevezzem a történteket. Napközben nem lehetett kinyitni az ablakokat, mert a katicabogarak el leptek mindent. Egy szép napsütéses napon arra lettünk figyelmesek az egyetemről jövet, hogy a bentlakás napsütötte oldala szinte fekete. Először az újonnan beköltözött emberek nem tudták mire vélni a dolgot, míg a régiek gondterhelt arccal nézték az épület falát. Megkérdeztük őket, hogy valójában mi is ez, mert nem tudtuk. Keserű arccal, de elmondták, hogy ismét ,,katicabogár invázió'' van, azaz amíg meleg lesz, az idő addig a katicabogarak elfogják lepni a bentlakás épületét, és nem hadnak minket sem nyugodni. Tavaly is ilyen, tájt azaz ősszel ugyan ez volt a baj. Mindent el leptek a kis szárnyas bogarak. A rovarirtók is ki voltak hívva, de sajnos azok is teetlennek tűntek, mert semmi változás nem történt, azon kívül, hogy ki kellett nekik fizetni a kiszállást. Házi praktikákkal sem volt semmi pozitív változás. Egyetlen dolgot lehet tenni, mégpedig, azt, hogy nem nyitjuk ki az ablakot, mert akkor bejönnek a szobákba és onnan kiirtani szinte lehelten, és éjszaka mikor mindenki alszik, akkor előjönnek és az embert el lepik. Elején még semmi baj nem volt velük, csak akkor kezdődtek a bajok, mikor hátra mentünk a cigizőbe és ott úgy támadtak minket, mint a második világháborúban a japán harci gépek, ahogy belecsapódtak önmagukat feláldozva a császárért az amerikai harci hajókba. Még le se ültünk és már, bumm, aztán egyik után a másik. A lányoknak még rosszabb volt, mert volt bogár, ami bele gabalyodott a hosszú hajukba. Volt olyanko
r sok sikítás, kiabálás és nevetés a fiúk részéről. Bármennyire próbáltuk vissza fojtani nem sikerült, mert egyszerűen nagyon vicces volt, ahogy szegények próbálják a bogarat/bogarakat kiszedni a hajukból. Volt olyan bátor katicabogár, aki elmerészkedett egész a műfüves focipályáig és a játékosokat zaklatta.

Mivel nem tudtuk kinyitni az ablakokat, voltak szobák ahol nagyon büdös szag terjengett. A mi szobánkba úgy oldottuk meg a szelőztetést, hogy este éjfél körül kinyitottuk a szoba ablakát kb. 3 percre aztán csuktuk is vissza a katicáktól félve.

Nagyjából ezzel az incidenssel 2-3 hétig voltunk fent akadva, aztán napról-napra szemmel láthatóan tűntek el a bogarak.

A bentlakás igazgatónőjétől kaptunk egy információt, miszerint ezek nem a szokásos katicabogarak, hanem egy kínai új faj, amire nagyon kell vigyázni, mert ha veszélyt érez, támad/szúr és azt senki sem szeretné. Ezeknek a katicabogaraknak hivatalos neve: harlekinkatica. Meg is osztott a bentlakás facebook csoportjában egy linket, amiből kiderült, hogy honnan is valók ezek a bogarak és mi is a céljuk, hogyan kerültek ide. Ha esetleg bennetek is feltevődnek ezek a kérdések, akkor most időt spórolva leírom: ugye mármondtam, hogy Kínából kerültek ide, és eredeti céljuk az volt, hogy a különböző levéltetveket és azoknak petéit el pusztítsa. Csak ott kezdődtek a bajok, hogy valahogyan kikerültek az üvegházakból, és egyre rohamosabban kezdtek szaporodni. Ha logikusan végig gondoljuk a növény és virág termesztőknek ezek a kínai bogarak nagy segítség voltak, csak sajnos kiszabadultak és elterjedtek Európában és az Egyesült Amerikai Államokban.

Egy jó tanáccsal zárnám a bejegyzésem: vigyázzunk, ha ezeket a bogarakat, mert nem annyira szelídek, mint az Európa-a őshonos rokonaik.

Így nézett kb. a mi bentlakásunk fala is

 

Ezek azok a sokat emlegetett katicabogarak.

Megosztás a facebookon