Sziasztok!

Köztudott, hogy fiatalok lakják a bentlakást, és a fiatal szeret szórakozni, múlatni. Nekünk is jól esik néha napján, persze nem visszük túlzásba, és arra is próbálunk vigyázni, hogy másokat se zavarjunk, mert fordított esetben nekem se esne jól, hogy próbálok aludni s valakik akkorán zenélnek, hogy nem tudok aludni. Persze így is megtörténik, hogy jönnek panaszkodni, hogy ha lehetne, akkor kicsit halkabban, mert túl zajosak vagyunk, de szerencsére ez nagyon ritkán történik meg.

Lassan már hagyománnyá vált a Csütörtöki buli. Nem kell, olyan agyam eldobom nagy bulira számítani, csak annyi, hogy le megyünk a bunkernek nevezett helyiségbe, és zenét hallgatunk, táncolunk, jól érrezük magunkat. Nagyon jókat lehet ott szórakozni, s azért jobb mint egy PR Party mert itt ismer mindenki mindenkit, olyan zene szól amit, mindenki szeret, és nincs olyan, hogy jön a biztonsági őr és kipakol ha valami baj van. Szerencsére még nem volt olyan, hogy valakit ki kellett vigyünk, mert nem bírt magával.

Úgy szokott lenni az ilyen buli, hogy a szobatársam szokta el kérni a bunker kulcsát a bentlakás igazgatónőtől, és megígéri, hogy ahogy ő átadja, a termet (bunkert), ugyan úgy fogja vissza kapni. Természetesen ehhez tartjuk is magunkat, nem szemetelünk bent, nem cigizzünk bent, nem rongálunk bent (jóformán nincs is amit). Mivel jóba vagyok, a szobatársammal segítek neki a takarításban. Szóval miután megvan, a kulcs ki írja a saját csoportunkba, hogy ma este, vagy holnap este buli lesz a bunkerbe és mindenkit sok-sok szeretettel várunk. Ilyenkor szólni szokott valaki a kapusnak, hogy ne legyen az, hogy ő nem tudott róla. Leszoktunk menni a szobatársammal, hogy arrébb tegyük az asztalokat, és összekötjük a laptopot a hangfallal, és aztán várjuk az emberkéket. Általában 9 fele szoktunk ketten le menni, és 10-ig végzünk, s utána aztán jönnek a többiek.

Ha már olyan sokat beszéltem a bunkerről, akkor írok róla is egy két szót. A bunker a bentlakás alagsorában található a hátsó cigiző fele vezető úton. Egy keskeny folyosó visz oda, és van két nagydarab vastag páncél ajtó, amin 6 darab zár van. Ennek elsődleges szerepe az lenne, hogy tűzvész esetén, vagy próbariadó esetén, aki már nem tud, ki menni az ide tudjon bezárkózni. Biztonságosnak biztonságos, nem kell, attól félni valaki berúgja azt, az ajtót. A tavalyiak mesélték, hogy mikor a tavaly beköltöztek, mondta a bentlakás igazgatónő, hogy bulizni is lehet oda menni nyugodtan, csak felelősség teljesen. Tavaly annyira nem jártak le az emberek, de idén ezt bepótoljuk, ezt tudom garantálni.

Egyáltalán nem bánom, hogy ide beköltöztem, nagyon fantasztikus a légkör, az emberek, nagyon jó fejek, kivetnivalóm alig akad.

Megosztás a facebookon

Sziasztok!

Mikor az unalom látogat meg minket, megpróbáljuk el űzni bármilyen úton-módon. Általában összeülünk ,,pletykálni’’, vagy csak lemegyünk cigizni, ott beszélgetünk, esetleg lemegyünk focizni, bár ezt a tevékenységet mostanában szüneteltetjük, mert hideg van, és ilyenkor nagyobb a megfázás esélye. Új hóbortot találtunk magunknak. Ez pedig nem más, mint a számítógépes játékokkal való időtöltés. Összeülünk páran (max. 8) és felváltva játszunk, vagy akár egyszerre mindenki a saját számítógépéről. Néhány hete kezdődött ez a fajta időtöltés, azelőtt inkább a tanulószobákban maffiáztunk, activityztünk, pókereztünk, tábléztunk, sakkoztunk, stb. Most egy darabig a videojátékok lesznek a kedvenc elfoglaltságunk. Igaz, hogy inkább tanulni kellene, de úgy vagyunk vele, hogy ha kellene, akkor maradhat is. Van négy játék, amit nagyon szeretünk játszani, ez pedig: Counter Strike (ebből vagy az 1.6 verzió, vagy a Source), Mortal Kombat (ebből is vagy a 4 vagy a IX Komplete Edition), és a Need for speed most wanted, Fifa 15. Ezek azok a játékok, amiket közösként tudnék megemlíteni bennünk. Ezen kívül vannak, akik a Leage of Legends-el vagy a World of Warcraft-al játszanak, de én nem ebbe a kategóriába tartozom, így hát azért nem említettem meg az előbbiek között.

            Egyik este összeültünk játszani a Counter Strike 1.6-al, és ha jól emlékszem pont 10-en voltunk (ez azért nagy szó, mert ritkán szoktunk ennyien lenni), és felosztottuk egymás között, hogy ki mi lesz azaz, hogy terrorista vagy katona. Úgy tűnt a legigazságosabbnak, hogy 4 darab papírra rá írtuk, hogy katona, és másik 4-re, hogy terrorista. Sorsot húztunk, és miután a szerverre csatlakoztunk, kiválasztottuk azt a karaktert, amit írt a kis papírlapon. Egy ideig nem is volt baj, csak egy idő után a katonák nagyon kezdtek elhúzni, és mi terroristák, nagyon kezdtünk lemaradni. Javasoltam, hogy húzunk új szerepeket, hogy kicsit keveredjenek az emberek, de a többiek, akik katonák voltak nem akarták sehogy sem. Egyelőre maradtunk ugyan úgy, de csak nem lettünk jobbak, úgy hogy megint elő hozakodtam az ötlettel, de sajnos kevés sikerrel. Most annyi szerencsém volt, hogy a többiek is mellém álltak. A másik négy emberke most sem akart cserélni, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy egy másik pályát teszünk be, és ott folytatjuk. Az pálya sem hozott nagy sikert, ezért én és egyik csapattársam kilépett a szerverről, és meg gyorsan követtem őt. Átmentünk a szobámban és ott neki ültünk fifázni. Azzal nem volt baj, az jól ment. Kaptam is gólt, meg rúgtam is gólt. Fel sem tűnt, hogy az éjfélt már meg is haladtunk. Egész pontosan 2:49 perc volt. Elhatároztuk, hogy gyorsan lefekszünk, de előtte gyorsan még lejátszunk egy ,,döntőt’’, mert pont két vereségem volt és két győzelmem. Úgy lefeküdni, hogy nem tudjuk kettőnk közül ki a jobb, felfoghatatlan. Kiválasztottunk egy-egy csapatot (mindenki azt a csapatot választotta értelemszerűen, amelyikkel jobban játszik) és neki is fogtunk a Bayern Müchen-Barcelona mérkőzésnek. Én voltam a Bayern München csapatával. Nagyon jó játék volt, amiből végül a Barcelona került ki győztesen.

            Megegyeztünk, hogy másnap reggel 7:20kor kelünk és megyünk kávézni. Nagyon komás fejjel, de sikerült reggel át vánszorogni a büféig, és kérni egy kávét.

            A videojátékok összehozzák az embereket, csak az a hátárnya, hogy reggel az ember nem a legfrissebb. 

Megosztás a facebookon

Sziasztok!

Az étkezés nagyon fontos, mint ahogy azt tudjuk. Minimum a napi három étkezés, az ajánlott, de sokan a napi ötszörit tartják be. Sokan azért maradnak meg a napi háromnál, mert attól félnek, hogy a napi öt már elhízáshoz vezet, de ez butaság, mert csak akkor lesz elhízás a vége, ha mindenfélét összezabálunk, de ha kicsit odafigyelnénk az étkezésre sokkal egészségesebbek maradnánk.

Mi is tudjuk a bentlakásban, hogy mennyire fontos az étkezés, ezért be is szoktok tartani a napi hármat. Esetleg ha nem látástól vakulásig vagyunk az egyetemen, akkor ez több is lehet akár. Nem egyszer s nem kétszer láttam falatozó embereket a szobámból jövet, ahogy tartottam az egyetemre. Mindenki le volt ülve az asztalhoz, és ette a kis elemózsiáját, amit otthonról hozott gondoltam én naivan. Ahhoz, hogy alátámasszam, igazamat elmondok egy kis történetet:

Egy szép napsütéses délutánon, mikor épp nem volt semmi tennivalóm, gondoltam kilépek a konyhába és eszem valamit. Nem voltam különösebben éhez, csak ,,harapni szerettem volna kettőt''. Ahogy kiérek, a konyhába látom, hogy a hűtő ajtaja nincs teljesen becsukva. Gondoltam biztos valaki kivette az ételét és bevitte a szobájába, hogy ott fogyassza el. Erre is volt már példa nem egyszer. Kinyitom az amúgy már majdnem félig nyitva lévő ajtót, és akkor lepődök meg, hogy az előző nap vásárolt téli szalámim nincs meg. Tisztán emlékeztem, hogy a hűtőbe tettem, és nem hiányzott belőle egy szelet sem, és most szőrén-szálán eltűnt. Gondoltam gyorsan átnézem a hűtőket, hátha szórakozottságból vagy tévedésből egy másik hűtőbe tettem be. Sajnos tévedtem, mert egyik hűtőben sem volt. Ahogy mérgelődtem magamban, előszedtem más ennivalót, és azzal leültem enni.

Rá pár napra vacsorához készülődve, kiérkezek a konyhába, és ott látom egy barátomat amint épp sajtot eszik. Kérdi tőlem kérek-e (én meg ugye élek hallok a sajtokért) mondom, hogy igen. Adott is egy jó nagyszelet telemea sajtot, Miközben eszem a kis sajtocskámat kérdem tőle, hogy, hogy hogy vette sajtot magának, mert eddig az én sajtomból evett. Azt mondja erre nekem, hogy ember szerinted költök én sajtra. Kérdem tőle, hogy honnan vette akkor a sajtot, vagy egyáltalán neki, honnan van sajtja. Azt mondja, nekem, hogy a legszélső hűtőből vette az 512-es szoba polcáról. Mondom neki, hogy ez volna szabad, meg hogy nem szép dolog, mire ő nekem azt válaszolja, hogy nyugodjak meg, mert tavaly is volt ilyen meg idén is lesz, hogy egyik a másikat meglopja, csak arra kell vigyázni, hogy nehogy a valódi tulaj megfogjon.

Nekem abban a helyben esett le, hogy mikor a hűtő ajtaját nyitva találtam akkor valójában valaki kiemelte belőle a szalámimat, és azzal lelépett.

Nagyon meglepődtem, mert eddig senkitől sem hallottam, hogy erre külön oda kell figyelni. Azóta csak olyan dolgokat tartok a hűtőbe, amit nem lehet/szabad szoba hőmérsékleten tartani. Ettől el tekintve, egy nagyon remek kis hely, remek emberekkel, és örülök, hogy itt lakhatom. Ami meg a lopást illteti, szerintem máshol is előfordul.

 

Megosztás a facebookon

Sziasztok!

Mikor megkezdődőt az egyetem, és a bentlakók elfoglalták a helyeiket, sok idegennel kerültek össze. Személy szerint alig ismertem pár embert, a szobatársaimat alig ismertem. A bentlakásba a folyóson össze-össze futottam ismerős emberekkel, de nagyon kevéssel. A tavalyiaktól hallottuk, hogy első évben nem volt ilyen, hogy nem ismerem a másikat, vagy azt se tudom, hogy ki az mi az. Igaz a tavaly jóval kevesebben voltak, és az első héten nem volt internet, ezért keresték egymás társaságát. Csoportosan mentek le cigizni, és utána ott maradtak beszélgetni. A tavaly nagyon jó volt a hangulat, mindenki ismert mindenkit. Igaz akkor is volt olyan, hogy x nem bírta y-t, de ez mindenhol így van. Gondoljunk csak bele valamilyen valóság showba (Való Világ, Celeb vagyok, ments ki innen, stb.), ott sem volt olyan, hogy minden karakternek felhőtlen volt a viszonya a többiekkel. Nem vagyunk egyformák és ezért vannak ellentétek. 

Na de térjünk csak vissza a bentlakáshoz.  A tavalyik közül néhányan nem helyeselték azt, hogy mindenki (tisztelet a kivételnek) egész nap ül a laptop előtt és nem akar barátkozni senkivel, ezért valamikor október magasságában kitalálták, hogy legyen egy úgynevezett koli összerázó. Nekem is tetszett az ötlet mikor meghallottam, és arra gondoltam, hogy jövök én is, mint részvevő, vagy, ahogy itt mondták: gólya. Az egyik szobatársam szervező volt, és tetszett, ahogy ő szervezi a dolgokat, ezért úgy döntöttem, inkább jövök szervezőnek, mert az lehet, hogy viccesebb lesz. Részben igazam volt, mert a gyűléskor mindig folyt a viccelődés, egymásnak való beszólások, stb. Igen ám, de itt vettem észre, hogy valójában elég nehéz. Egyik legnagyobb gondot az időpont jelentette. Hétvégére mindenki megy haza, hét közben pedig az embereknek óráik vannak. Sehogy sem jó. Sok gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy csütörtöki napra tesszük az egészet és délután 4-től. Kitaláltuk a játékokat, kiválasztottuk a csapatvezetőket, kiválasztottuk az embereket, akik fogadják a csapatot az úgynevezett checkpointnál. A másik legnagyobb gondot (és ez volt a legeslegnehezebb) az jelentette, hogy hogyan vegyük rá az emberkéket, hogy jöjjenek el, mert 2 emberrel nem lehet csinálni semmit. Nagyon passzívak voltak az emberek, és nem tudtuk, hogy hogyan vegyük őket rá. Sok ötletezés után arra jutottunk, hogy mi lenne, ha azt mondanánk nekik, hogy a sok katicabogár miatt, jönnek a rovarirtók, s pluszba egér is van a bentlakásban, már többen is látták. A terv nagyon egyszerű, de frappáns volt. Megbeszéltük a bentlakás igazgatónőjével, hogy írja ki a közös facebook csoportba, hogy 4-től rovarirtás miatt mindenki menjen hátra a cigizőbe és megkell várni a bentlakás igazgatónőjét, aki majd felolvassa a szabályzatot. Természetesen ebből semmi nem volt igaz; se egér nem volt a bentlakásban, se rovarirtók nem jöttek, se az igazgatónő nem jött. Mi, azaz a szervezők 4-kor már kint voltunk a cigizőbe, és vártuk az embereket. A főszervező megvárta, míg mindenki  megérkezik, és utána kért egy kis figyelmet és azt mondta, hogy amíg várjuk, hogy a  rovarirtók végezzenek, addig játszódjuk valamit. Egyből sok ember elment, mert ,,nem volt kedvük részt venni ilyen marhaságban'', de szerencsére sokaknak jó ötletnek tűnt. Minden csapatba 10 embert választottunk véletlenszerűen. Sorba állítottuk őket és mindenki kapott egy számot 1-7 között. Összesen 7 csapat gyűlt össze, ami 70 embert jelent. Én a 4-es csapat vezetője voltam, kiálltam egy magasabb helyre, és a lapot, amin volt egy 4-es szám jó magasra feltartottam és a többi csapatvezetővel egyetemben kezdtük kiabálni a csapat számát, pl. én azt kiáltottam, hogy 4-es csapat ide gyere, a négyesek ide jöjjenek, mind a 7 ember ezt kiáltottam, míg a végén akkora hangzavar volt, hogy a saját hangomat nem hallottam. Miután mindenki megtalálta a saját csapatát elindultunk az első feladathoz, vagy checkpointhoz.

Összesen volt 6 játék: harlem-shake, flakon vadászat, ,,névmás'', ,,tipeg-topog'', activity, meglepetés játék.

Harlem-shake: ezt szerintem nem kell magyarázni, van egy zeneszám, és arra minél idétlenebbül kell mozogni

Flakon vadászat: kimentünk a műfüves foci pályára, felállt 2 csapat egymással szemben a kapuknál, és egy üres 2 literes pet-palackot letettünk a pálya közepére, és egy-egy ember kellett szaladjon a csapatból, hogy kapja el és utána vissza a kiindulási helyére. Azért, hogy érdekesebb legyen bele tettünk egy csavart, hogy ha egyik játékos eléri a másikat, akkor az le kell dobja a palackot.

Névmás: egy is nagyon vicces játék volt. Két csapat egymással szemben leguggolt, közéjük egy pokrócot emeltünk, és mikor leengedtük, kikellett mondani a veled szembe lévő nevét. Aki hamarabb kimondta a vele szemben lévő nevét az kapott egy pontot, és a végén összeszámoltuk, hogy melyik csapatnak hány pontja is van összesen.

Tipeg-topog: bekötöttük mindenki szemét és 10 műanyag sörös pohár között végig menjek, úgyhogy ne taposón le egy poharat se. Persze segített a csapatvezető, úgy hogy mondta, hogy merre lépjen. Ahány poharat lelépett annyi mínusz pont.

Activity: mivel nem volt nagyon sok időnk 2 szót kapott minden csapatból egy ember és elkellett mutogassa a csapattársainak.

Meglepetésjáték: A csapatból minél több fiút kikellett festeni. az arc 10 pont, az újjak 1 pont, minden új egy pont.

A játékok után volt egy kis buli a bunkerben, hogy legyen méltóság teljesen megtisztelve a délután.

Nagyon jól érezték magukat az emberek, akik részt vettek benne. Nekem külön azért is tetszett, mert II helyezést értünk el. Remélem még sok ilyen lesz.

 

Megosztás a facebookon

 

Sziasztok!

Zajlik az élet a bentlakásba, egyik nap után jön a másik. Esténként mikor nincs, már senkinek órája össze vagyunk ülve, beszélgetünk, játszunk, szivarozunk, megbeszéljük az a napi történéseket, ha valami pletykát hallunk, akkor gyorsan tovább adjuk, esetleg itt-ott kikerekítjük. Úgy élünk a kollégiumban, mint egy kis faluban, szinte mindenki ismer mindenkit, van, aki jól jön ki az emberekkel, van, aki nem találja a helyét.

Nem rég (egész pontosan még akkor, amikor elegek voltak napközben) történt valami, ami mindenkiben közös volt, mégpedig egy kis incidens, vagy nem is tudom, minek nevezzem a történteket. Napközben nem lehetett kinyitni az ablakokat, mert a katicabogarak el leptek mindent. Egy szép napsütéses napon arra lettünk figyelmesek az egyetemről jövet, hogy a bentlakás napsütötte oldala szinte fekete. Először az újonnan beköltözött emberek nem tudták mire vélni a dolgot, míg a régiek gondterhelt arccal nézték az épület falát. Megkérdeztük őket, hogy valójában mi is ez, mert nem tudtuk. Keserű arccal, de elmondták, hogy ismét ,,katicabogár invázió'' van, azaz amíg meleg lesz, az idő addig a katicabogarak elfogják lepni a bentlakás épületét, és nem hadnak minket sem nyugodni. Tavaly is ilyen, tájt azaz ősszel ugyan ez volt a baj. Mindent el leptek a kis szárnyas bogarak. A rovarirtók is ki voltak hívva, de sajnos azok is teetlennek tűntek, mert semmi változás nem történt, azon kívül, hogy ki kellett nekik fizetni a kiszállást. Házi praktikákkal sem volt semmi pozitív változás. Egyetlen dolgot lehet tenni, mégpedig, azt, hogy nem nyitjuk ki az ablakot, mert akkor bejönnek a szobákba és onnan kiirtani szinte lehelten, és éjszaka mikor mindenki alszik, akkor előjönnek és az embert el lepik. Elején még semmi baj nem volt velük, csak akkor kezdődtek a bajok, mikor hátra mentünk a cigizőbe és ott úgy támadtak minket, mint a második világháborúban a japán harci gépek, ahogy belecsapódtak önmagukat feláldozva a császárért az amerikai harci hajókba. Még le se ültünk és már, bumm, aztán egyik után a másik. A lányoknak még rosszabb volt, mert volt bogár, ami bele gabalyodott a hosszú hajukba. Volt olyanko
r sok sikítás, kiabálás és nevetés a fiúk részéről. Bármennyire próbáltuk vissza fojtani nem sikerült, mert egyszerűen nagyon vicces volt, ahogy szegények próbálják a bogarat/bogarakat kiszedni a hajukból. Volt olyan bátor katicabogár, aki elmerészkedett egész a műfüves focipályáig és a játékosokat zaklatta.

Mivel nem tudtuk kinyitni az ablakokat, voltak szobák ahol nagyon büdös szag terjengett. A mi szobánkba úgy oldottuk meg a szelőztetést, hogy este éjfél körül kinyitottuk a szoba ablakát kb. 3 percre aztán csuktuk is vissza a katicáktól félve.

Nagyjából ezzel az incidenssel 2-3 hétig voltunk fent akadva, aztán napról-napra szemmel láthatóan tűntek el a bogarak.

A bentlakás igazgatónőjétől kaptunk egy információt, miszerint ezek nem a szokásos katicabogarak, hanem egy kínai új faj, amire nagyon kell vigyázni, mert ha veszélyt érez, támad/szúr és azt senki sem szeretné. Ezeknek a katicabogaraknak hivatalos neve: harlekinkatica. Meg is osztott a bentlakás facebook csoportjában egy linket, amiből kiderült, hogy honnan is valók ezek a bogarak és mi is a céljuk, hogyan kerültek ide. Ha esetleg bennetek is feltevődnek ezek a kérdések, akkor most időt spórolva leírom: ugye mármondtam, hogy Kínából kerültek ide, és eredeti céljuk az volt, hogy a különböző levéltetveket és azoknak petéit el pusztítsa. Csak ott kezdődtek a bajok, hogy valahogyan kikerültek az üvegházakból, és egyre rohamosabban kezdtek szaporodni. Ha logikusan végig gondoljuk a növény és virág termesztőknek ezek a kínai bogarak nagy segítség voltak, csak sajnos kiszabadultak és elterjedtek Európában és az Egyesült Amerikai Államokban.

Egy jó tanáccsal zárnám a bejegyzésem: vigyázzunk, ha ezeket a bogarakat, mert nem annyira szelídek, mint az Európa-a őshonos rokonaik.

Így nézett kb. a mi bentlakásunk fala is

 

Ezek azok a sokat emlegetett katicabogarak.

Megosztás a facebookon

Sziasztok!

Mint ahogy ígértem újra jelentkezem!

Ahogy szokott lenni a bentlakásokba, pezseg az élet. Az elöző bejegyzésemben említettem, hogy barátságok alakulnak ki. Én is új barátokra tettem szert. Első este volt egy összeüllös ismekedős est. Ezt úgy kell elképzelni, hogy akik be voltak költözve 2015.09.13. le mentek az első szinten lévő konyhába, egy nagy körbe ülltünk és sorba elmondtuk a nevünket meg a szakot, és, hogy hányad évesek vagyunk. Első este már megjártam mert arról volt szó, hogy 9re le kell menni és én késtem 10 percet. Az volt a büntetésem, hogy egy széket a kör közepébe kellett tegyem, és rá kellett álljak, és forduljak meg 180 fokba, azaz egy teljes kört tegyek. Mikor a székről leszálltam, kérdezte egy kedves II éves Kommunikáció és közkapcsolatok szakos hallgató, hogy ki és mi vagyok. Mikor mondtam, hogy III éves vagyok, kezdett nevetni és annyit kérdezett, hogy harmad éves létedre engeded, hogy egy másod éves így megszivason. Gondoltam, hogy már jól kezdődik. Aztán később elvonultunk ezzel a lánnyal s beszélgettünk. Kiderült, hogy nagyon kedves lány és van bennünk egy két közös. Két hét múlva megcáfolta ezt, vagyis kicsit megváltozott velem szemben. Két hétre rá, hogy beköltöztünk a klikkek kezdtek kialakulni. A szobatársaimmal kezdtünk egyre többet beszélgetni, kezdünk komolyabb témákról tárgyalni. Mivel ők már a tavaly is bentlaktak, ők már ismertek egy-két embert, és mivel jártak át hozzánk én is megismerkedtem velük. Egyik fiúval nagyon jó barátságot kötöttem, s mikor nincs óránk folyton nálam van, vagy én vagyok nála, játszunk valami számítógépes játékot, vagy más emberekt piszkálunk. Bár csak 2 hónapja kezdödött meg az egyetem, úgy érzem, mintha már nagyon rég ismerném. Ha valami baj történik vele, vagy velem, és az egyik tudja segíteni a másikat akkor szivesen tesszük azt.

Arra törekedtem az elején, hogy a Kommunikáció szakos emberekkel ismerkedjek meg. Nagy meglepetésemre több Kommunikáció szakos emberke lakik a koliban, mint ahogy én azt gondoltam. Az első évesek vannak a legtöbben (csak a kommunikációsokra értem), van 2 másodéves és a harmadévesek közül csak én vagyok.

Nagyon örülök, hogy beköltözhettem, és bár kevés időt lakhatok még itt, de remélem, hogy az lesz életem egyik legemlékezetesebb éve, és soha soha nem fogom el felejteni.

Megosztás a facebookon