Sziasztok!

Mint ahogy ígértem újra jelentkezem!

Ahogy szokott lenni a bentlakásokba, pezseg az élet. Az elöző bejegyzésemben említettem, hogy barátságok alakulnak ki. Én is új barátokra tettem szert. Első este volt egy összeüllös ismekedős est. Ezt úgy kell elképzelni, hogy akik be voltak költözve 2015.09.13. le mentek az első szinten lévő konyhába, egy nagy körbe ülltünk és sorba elmondtuk a nevünket meg a szakot, és, hogy hányad évesek vagyunk. Első este már megjártam mert arról volt szó, hogy 9re le kell menni és én késtem 10 percet. Az volt a büntetésem, hogy egy széket a kör közepébe kellett tegyem, és rá kellett álljak, és forduljak meg 180 fokba, azaz egy teljes kört tegyek. Mikor a székről leszálltam, kérdezte egy kedves II éves Kommunikáció és közkapcsolatok szakos hallgató, hogy ki és mi vagyok. Mikor mondtam, hogy III éves vagyok, kezdett nevetni és annyit kérdezett, hogy harmad éves létedre engeded, hogy egy másod éves így megszivason. Gondoltam, hogy már jól kezdődik. Aztán később elvonultunk ezzel a lánnyal s beszélgettünk. Kiderült, hogy nagyon kedves lány és van bennünk egy két közös. Két hét múlva megcáfolta ezt, vagyis kicsit megváltozott velem szemben. Két hétre rá, hogy beköltöztünk a klikkek kezdtek kialakulni. A szobatársaimmal kezdtünk egyre többet beszélgetni, kezdünk komolyabb témákról tárgyalni. Mivel ők már a tavaly is bentlaktak, ők már ismertek egy-két embert, és mivel jártak át hozzánk én is megismerkedtem velük. Egyik fiúval nagyon jó barátságot kötöttem, s mikor nincs óránk folyton nálam van, vagy én vagyok nála, játszunk valami számítógépes játékot, vagy más emberekt piszkálunk. Bár csak 2 hónapja kezdödött meg az egyetem, úgy érzem, mintha már nagyon rég ismerném. Ha valami baj történik vele, vagy velem, és az egyik tudja segíteni a másikat akkor szivesen tesszük azt.

Arra törekedtem az elején, hogy a Kommunikáció szakos emberekkel ismerkedjek meg. Nagy meglepetésemre több Kommunikáció szakos emberke lakik a koliban, mint ahogy én azt gondoltam. Az első évesek vannak a legtöbben (csak a kommunikációsokra értem), van 2 másodéves és a harmadévesek közül csak én vagyok.

Nagyon örülök, hogy beköltözhettem, és bár kevés időt lakhatok még itt, de remélem, hogy az lesz életem egyik legemlékezetesebb éve, és soha soha nem fogom el felejteni.

Megosztás a facebookon